Az integrál szemlélet keretrendszere 2. rész
A tudatfejlődési szintek
A tudat is holarchikusan fejlődik, tehát magába foglalja és meghaladja az előző szinteket. A szintek sorrendje állandó. A fejlődési szintek, mint a létrafokok egymásra épülnek, ezért nevezi az integrál pszichológia a tudatfejlődés szintjeinek modelljét „létramodellnek”.
Itt azt láthatjuk, hogyan fejlődik a tudat holarchikus módon, ami azt jelenti, hogy az újabb szintek beépítik és túlmutatnak a korábbi szinteken. A Szellem kibontakozása a bioszféra fejlődése után a núszférában, azaz a tudat szintjén folytatódik. Ez a folyamat az egyéni belső tudatfejlődést, vagyis a bal felső kvadránsban található fejlődési szinteket érinti.
Ken Wilber elméletében a tudat fejlődésének három kulcsfogalmát különbözteti meg: a létrát, a mászót és az élményt. Ezek a fogalmak segítenek megérteni, hogyan változik az egyén tudatossága és identitása az idő előrehaladtával.
A létra a tudatosság fejlődésének alapvető lépcsőfokait jelenti. Ezek a lépcsőfokok stabil szintek, amelyek egyszer létrejönnek, később is fennmaradnak, mint a tudat alapvető építőkövei. Minden emberben potenciálisan benne vannak ezek a szintek, tehát lehetséges, hogy elérjük őket. Azonban a holonok törvényei szerint, ahogy egyre magasabb szintekre lépünk, úgy egyre kevesebb ember ér el ezen szinteket. Más szóval, a magasabb tudatszintek elérése ritkább. A mászó az egyén, vagyis az énrendszer, aki felfelé halad a létrán. Maga a létra, mint struktúra, nem rendelkezik saját énnel vagy önálló szelférzéssel. Az én az, aki azonosul a tudat különböző szintjeivel, és minden egyes szinten sajátos identitást alakít ki.
Fejlődésvonalak és a pszichográf
Az integrál pszichológia egyik kulcsfontosságú területe a fejlődésvonalak, amelyek az intelligencia különböző aspektusait vizsgálják. Howard Gardner, aki a többtényezős intelligencia elméletét dolgozta ki, azt állítja, hogy mindannyiunknak számos intelligenciája létezik. Ezek közé tartozik például a kognitív intelligencia, amely az intellektuális képességeinket jelenti, az érzelmi intelligencia, amely a saját és mások érzelmeinek kezelését foglalja magában, valamint az erkölcsi intelligencia, amely a morális döntéshozatalhoz kapcsolódik.
Gardner elmélete szerint ezek az intelligenciaterületek nem egyformán fejlődnek minden ember esetében. Ez azt jelenti, hogy bár lehet, hogy valaki például rendkívül tehetséges a problémamegoldásban és széleskörű tudással rendelkezik, ugyanakkor lehet, hogy nehezen tudja kifejezni érzelmeit vagy kezelni mások érzéseit. Mások lehet, hogy érzelmileg rendkívül érzékenyek és empatikusak, de intellektuálisan nem teljesítenek olyan magas szinten.
Ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználhassuk a bennünket jellemző erősségeket, fontos, hogy tisztában legyünk az egyes intelligenciák fejlettségi szintjével. Ezeket a különböző intelligenciaterületeket fejlődési vonalakként is tekinthetjük, amelyek a tudatunk fejlődésének különböző szintjeit képviselik. Ezek a fejlődési vonalak folyamatos növekedést és fejlődést mutatnak, ahogy az intelligenciák fokozatosan fejlettebb szintre jutnak.